Az ég-föld-ember ereje

“Az aiki két ki (気) – melyek egymással ellentétes erők – összekapcsolása önmagadban. Ezt legjobban az ég-föl-ember segítségével lehet kifejezni.” Uesiba Morihei

2017-ben úgy gondoltam, hogy – bár tudásban dimenziók választanak el a mesterektől, akiket az évek során megismertem – láttam, tapasztaltam, olvastam annyit, hogy magabiztosan elmondhassam, alapvetően új dolgot már nem fogok megtudni az aikidóról. Ebben az évben találkoztam a fenti tanítással és Dan Hardennel, ami fenekestül felforgatta az Alapító harcművészetéről alkotott képemet (a részletekhez kattins ide).

Azelőtt sosem hallottam ezt a tanítást, és meglepett, hogy hány, addig le nem fordított vagy túl ezoterikusnak vélt szövegben jelennek meg a fenti gondolatok – az meg különösen, hogy az ég-föld-ember bizonyos kínai belső erős harcművészetekben is fontos szerepet játszik. Ueshiba Morihei aikidója és a taichi közötti párhuzamokról többet is megtudhatsz ezen a linken.

Persze O-sensei tanítása nem áll meg ennél az egynél, de szinte minden más ebből a tanításból ered – hogy aztán nagyon hamar nagyon összetetté váljon.

Az ég-föld-ember koncepciójára épülő gyakorlatok segítségével azonnal megtapasztalható, hogy az ellentétes erők egyensúlyba hozását célzó vizualizációkkal a testünk stabilabbá válik, és képessé válunk az alapállapotunkban kifejthető erő többszörösének létrehozására anélkül, hogy a teljes testsúlyunkkal egy irányba köteleznénk el magunkat, és ezáltal billenthetővé válnánk. Mindemellett megvédi és rugalmasabbá teszi az ízületeinket is. Tovább haladva az összetettebb aiki manifesztációk felé pedig segít abban, hogy az erőnk ne ütközzön a támadó erejével, lehetővé téve a partner erőlködés nélküli kibillentését.

Ez volt az, ami újraélesztette bennem az aikido iránti rajongásomat, és ami azóta az én edzéseimnek is fókuszpontjává vált.